Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre

Ahogy elkészítettem a családi zöldturmixunkat, és készültem készíteni a fotót ( hogy ezzel is inspiráljalak Titeket, ugyanis nálunk tééényleg issza mindenki), akkor láttam, hogy eléggé feltűnő, a poharam repedése…gondoltam elsőnek, hogy elforgatom, és már nem is látszik (ezt a poharat egy nagyon kedves kolléganőmtől kaptam még a gyereksürgősségin, a tulipán gravírozást a férje készítette rá -kedvenc virágom a tulipán- ezért ezt a poharat soha nem fogom kidobni)..aztán gondoltam, eddig sem műmájerkedtem, ezután sem fogok, a pohár marad ahogy van.

Na szóval amíg ezek a gondolatok átsuhantak az agyamban (mert nálam azért elég gyakran csak úgy suhangatnak jobbra -balra mindenféle dolgok, néha magamat sem bírom követni ), eszembe jutott egy vers, ami régen Annyira tetszett, hogy meg is tanultam kívülről. Persze még most is nagyon tetszik, ezért elhoztam Nektek is, ha van kedvetek olvassátok el, nagyon jó mondanivalója van.

Fogadjátok szeretettel:

Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre
Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el úgy az igazságos Isten
– Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn –
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

A Zöld legyen Veled!ÖlellekMariann