Összecsapnak a hullámok

Vannak napok, amikor kicsit nehezebb minden..eddig is őszinte voltam Veletek, nem lesz most sem másképp. Meg akarom mutatni, hogy Én is ugyanúgy „emberből” vagyok, nekem sem áll mosolyra folyamatosan a szám.

Van, hogy összegyűlnek a felhők.. felettem is…nem szoktam aggódni azok miatt a dolgok miatt, amikkel tudok Mit kezdni.., amiről tudom, hogy meg tudom oldani, még ha nem tűnik túl egyszerűnek, akkor sem nyomaszt.

De van, amik felett tehetetlen vagyok, amiből nem tudok jót kihozni..pont ilyen az, amikor megérint az elmúlás szele, amikor szeretteinket veszítjük el, amikor valakitől végső búcsút kell vennünk.Ott állni a búcsúztatón, tehetetlenül, és nem vesz körbe más, csak fájdalom. Napokig nem múlik az érzés.

Akkor érti meg az ember, mennyire törékeny az Élet, mennyire nem tudjuk, mi áll előttünk.

Nem tehettem most mást, úgy éreztem le kell írjam Nektek, nem azért nem vagyok annyira lelkes és buzdító, mint szoktam, mert bármi megváltozott, továbbra is hiszem, hogy oda kell figyelni magunkra, és embertársainkra, hanem mert a lelkemnek kell, hogy megnyugodjon.

Vigyázzunk egymásra!!

A Zöld legyen Veled!

Ölelés
Mariann