Magánélet és munka

Hol is kezdjem.. huh.. talán belevágok a közepébe: mint észrevettétek, és meg is jegyeztétek (amivel az égvilágon semmi baj, higgyétek el), hogy rosszul esik nektek, hogy kevesebbet tudok Veletek beszélgetni, kevesebb cikket és kevesebb posztot tudok írni. Igen, ez így van, Igazatok, van, ez pontosan így történik eléggé éreztettem, hogy Igazatok van? akkor jó, mert Tudom Én is..és őszintén sajnálom, de mindjárt megértitek mi történik. Valóban kevesebb az időm, de őszintén örülök neki, hogy „hiányzom” nektek valamilyen értelemben, én legalábbis annak veszem. Hisz ha hiányoljátok az írásaimat…azokat a tipikus „orosz-os” írásokat, akkor megpróbálom a jó oldalát nézni, és hinni, hogy Hiányzom .. mármint nem Én, hanem a „se eleje se vége” faramuci írásaim, amit valamiért szerettek és én ennek nagyon örülök el sem hinnétek mennyire. Szóval szeretem az őszinte kommunikációt, és Titeket is, Fontosak vagytok nekem, pont ezért jött el az ideje, hogy adjak egy kis infót az életemről mostanság. Akkor a lényeg, amiért „tollat ragadtam”: mióta elkezdtem a kertészetet, teljesen belevetettem magam a munkába, éjt nappallá téve dolgoztam, mert végre lehetőséget láttam abban, hogy tudjak segíteni másoknak, hogy egészségesebbek legyenek…ez most sincs másképp, csak közben ennek volt egy másik oldala. Mégpedig az, hogy a családom rovására ment a sok munkával töltött idő. Jó pár héttel ezelőtt, amikor jöttünk haza az oviból a legkisebb lányunkkal Bellával, megkérdezte az autóban, hogy „Apa, ha hazamegyünk csinálsz nekem palacsintát?” hát csak néztem…hogy jutottunk idáig, hogy apát kéri meg a gyermekem, hogy palacsintát készítsen neki?! Lehet bagatellnek tűnik, de nekem fájt. Ez volt az első dolog, amikor azt éreztem, nincs rendben valami. Aztán a középső lányom, Virág mondta nekem pár nap múlva, hogy „Vissza szeretném kapni az anyukámat”! Majd szinte ugyanez volt a reakciója a nagylányomnak, Nórinak is.. :”folyton dolgozol, szinte már nem is tudunk beszélgetni” és akkor a férjem reakciójáról nem is beszélek inkább. Rá kellett jönnöm, hogy visszább kell vennem, több időt kell Velük töltenem. Így hát lejjebb csavartam a „hangerő gombot”, ezt éreztétek meg. Ettől függetlenül, igyekszem mindenkinek segíteni, aki rám ír, bármilyen kérése, kérdése legyen. Ha több azonos probléma merül fel, azokból szoktam írni a cikkeket, hogy másoknak is hasznára legyen a válasz. Mint tudjátok, én eü-t végeztem, így a gyógynövények területén fejleszteni kell a tudásomat, ezért elkezdtem a Természetgyógyász képzést (persze ez is időt vesz el). Ezzel úgy érzem, sokkal többet, sokkal jobban, és sokkal hatékonyabban fogok tudni segíteni Nektek. Remélem megértitek most már, miért csökkent le a posztok száma, szóval Nem kevésbé vagytok fontosak (Sőt, értetek tanulok most is), hanem mert helyre kellett billentenem a mérleget, ami kicsit kibillent..A zöldet töretlenül iszom (jobban mondva isszuk, hisz az egész család reggeli-délelőtti étkezését már el sem tudjuk képzelni mással), nagyon jól vagyok, hál’Istennek.. meg persze a zöldnek, és továbbra sem vagyok beteg „Kérem kapcsolja ki!” (Szalacsi Sándor, nézzétek meg-imádom, szerintem óriási arc).Ti nyugodtan osszátok meg a tapasztalataitokat, cseréljetek receptet, töltsétek fel a turmixaitokat, engem ezek is feltöltenek, amikor látom, hogy aktívak vagytokA Zöld legyen Veled!Nagy ÖlelésMariann